"Orbán Viktor volt már minden. KISZ-titkárból antikommunista diákvezér, diákvezérből antiklerikális liberális, majd templomba járó ifjúkonzi, utána pukkedlizett árpádsávos zászlók előtt, majd jött a kockás inges kádári kisember figurája, Vágási Feri duplatokával, hogy utána hatalomra kerülve árvalányhajas kurucként taszajtson egyet az amúgy is hanyatló nyugati civilizáción és mindenféle undorító, harmadik világbeli parazita diktátornak dörgölőzzön. És most a kurucvezér nagy levegőt vesz, hogy némi baksisért most a labanc IMF kövér, szőrös fuxos kezét csókolgassa nagy átéléssel.
Gyere vissza cupp cupp én valójában szeretlek!
Menni fog, méghozzá fintorgás nékül. Ne szépítsük: Orbán némi szavazatért cserébe végigkurválkodta már a magyar politikai paletta szinte majd minden pártját. Próbálkozott már minden eszmeáramlattal, pózzal, giccsel. Az szó, hogy „seggszáj” az nála szinte értelmét veszti, mivel ez csak az amatőr, kezdő hazudozóknak jár, akiknek néha, egy-egy pillanatra megbicsaklik a nyelve és feltör a lelkiismeret. (Ilyen volt Gyurcsány) Orbán már több nála. Ő ezt már a papagájkommandóval, propaganda-házisajtóval a konzekvens, stabil hazudozást olyan indusztriális méretekben teszi, ami csak a legnagyobbaknak sikerült, ahol már az illető neve önálló trademarkként üzemel: Milosevics, Berlusconi, Orbán. Most is halkan kattan orbáni propagandagépezet, az elkövetkező napokban-hetekben a.)agyonhallgatják vagy elbagatellizálják az IMF visszatértét b.) bebizonyítják, hogy Orbánék azért annyira nem is távolodtak el az IMF-től c.) elmúttnyócév. Budainál csörög a teló, heló, kéne valami ütős, tudod olyan, amit a Nemzet címlapon hozhat, mondjuk Gyurcsány valójában leszállópályát akart Sukorón a földönkívülieknek. El akarta adni a hazát a szürkéknek. Majd a Polt Peti vizsgálatot indít, tisztességes névtelen feljelentő levél lesz, géppel írva. A propagandisták is ott sorakoznak a Lendvai utcában, Habony Árpád kavargatja a kávét, itt az új hívószó: eddig stabilizálódás most növekedés jön. NÖ-VE-KE-DÉS. Teccik érteni? Ezt kell majd sujkolni a nemzetben gábor, neked a tévében dani, Zsolt...te inkább most tartalékold az erődet későbbi harcokra. Ajtó, köszi. (Esetleg Kocsis Máté ez a fiatal kis yuppie egy autodafé keretében eltüzelhetne pár hajléktalant a Baross utca sarkán? Hmmm. Meggondolandó. Van fantázia a fiúban, kétségtelen tehetség.) Szóval Orbánról már mindent megírtak, mindent elmondtak. Egyet talán még nem.
Orbán Viktor egy középszerű politikus. Államférfinak pedig gyenge.
Orbán Viktor porszívóügynöknek sikeres. Az ő tudománya abban van, hogy el tudja hitetni, hogy nem a porszívóügynök van a vevőért, hanem a vevő a porszívóügynökért. Ő arra jó, hogy a vevő nyakára sózza a cége tényleglegeslegjobb modelljét, amit az félájultan az örömtől tripla áron meg is vesz. Utána, amikor a gép az első takarítás után bekrepál és visszaokádja a szemetet a perzsaszőnyegre, akkor a Ő már nincs ott, lelécelt a szomszédos termékbemutatóra, itt pedig valamelyik segédügynökkel magyaráztatja el, hogy az ilyen porszívóban pont az a jó, hogy teleokádja szeméttel a szobát.
De hagyjuk a dakota hasonlatokat. Viktor (vik-tor!, vik-tor!) mindössze annyit tett, hogy a valaha demokratikus pártjából kiölt minden demokratikus hagyományt, a visszabeszélőket partszélre szorította. Orbán úgy viselkedett, mint a vidéki tahó, akit valahogy beengednek egy parkettes szalonba, mire a tahó kisebbségi komplexusát palástolandó belerúg az első elétévedőbe. Majd utána a többibe is. Végül leül a terem közepére az asztalhoz. A szalon többi tagja pedig a sarokba húzódva halkan pusmog és figyeli, hogy meddig bírja szusszal a törpicsek alfahím. Hát Orbán nagyjából ennyit tett. Az első csapásmérővé alakított pártnak, a nacionalizmusnak, a kézivezérelt, féktelenül agresszív karaktergyilkos kampányoknak, a mosóporreklámok szintén történő demagóg ígérgetésnek és persze Gyurcsány Ferencnek köszönhetően kaszált egy nagyot a választásokon. Ennyi, slussz.
Egy jó politikusnak, netán államférfinál itt kellene kezdődni a történetnek. Nála itt végződött. Hatalomra jutva kiderült, hogy egy tökfej, akinek az égadta világon semmiféle koncepciója nem volt semmire. Kezébe volt a lehetőség. Akkora felhatalmazást kapott, amekkorát Gömbös Gyula óta nem látott a magyar Parlament. Lehetett volna haza bölcse, mérsékelt, konszenzusteremtő, mint példaképe, a 70-es évekre a hentesruhát nagypapamelegítőre cserélt Kádárja. Nemzeti Együttműködő. De nem. A „legyen béke, szabadság, egyetértés”-ből neki csak az egyetértés tűnt fontosnak. Mármint hogy vele. Így történt, hogy nemcsak az elmúttnyócévet elmúttnyócévvel töltötték, ám továbbra is csak erre futotta. Kiderült, hogy a nemzet igenis élhetett ellenzékben, sőt , igazándiból csak ott, mivel kormányra kerülve gyorsan kifingott. Gazdasági szabadságharc, kultúrharc, Papcsák-Budai-Hoffmann-Szőcs-Szalaiancsa- Kerényi-előrenyomulás majd startégiai visszavonulás, eb ura fakó hej! Közben ezermilliárdok mentek el a nyugdíjalapok lóvájából, némi (baromi sok) csurrant-cseppent a Tuvalun bejegyzett Simicska Ltd.-nek is.
És az egész tökfeleslegesen.
Most, vagy valamivel később nyilván jön megint egy Bajnai-szerű szürke kis gomböntő. Reszel, csavaroz, imitt-amott megszorít, nem csap nagy zajt, csak kicsit rosszallóan néz, ha politikusnak hívják, holott ő csak egy gomböntő. A nagy nemzeti tivornya után pedig jön a fejfájós bölcselkedés arról, hogy például, hogy a modern képviseleti demokráciában bizony a politikusi „nagyság” és „siker” mércéje az, hogy minél inkább meg tudja testesíteni egy adott közösség legkisebb közös többszörösét. Ez volt ugyanis Orbán legnagyobb titka. Ő ennek a legkisebb közös többszörösnek az esszenciája. Az örök kisebbségi komplexusosok, felnőni nem tudó, elnyomorított életűek, remegő szájszélű csodavárók ajkán harsant el a Vik-tor! mint csatakiáltás. Mi is olyanok szeretnénk lenni mint TE, mi is szembeköpjük magunkat naponta hazudunk otthon, a munkában, néha még a wécé csöndjébe is belehazudunk, ahogy te is, aki becsületről és összefogásról papolsz, közben milliárdos házat építettél a Gellérthegyen és senkit sem zavar, hogy a hivatalos fizetésedből legfeljebb 2160-ra tudtad volna azt összespórolni. Te testesíted meg a nyomorunkat a magyar élet pitiáner kisszerűségét és álszentségét és teszed elviselhetővé azt a dakota humoroddal! Hát építs is oltárt belőle, magadból Vik-tor! És Viktor így is tett. Ennek a közösségnek lett ő a terméke, annak a közösségnek, ahol Zámbó Jimmy, Mága Zoltán nagy zenésznek számít, ahol magától értetődő esti program Győzike kalandjain derülni, ez az népszellem, amely ma is adakozna Isaura kiszabadítására, barikádra menne egy MLM hálózat nevében, vagy szavaznának Torgyán Józsefre – már ha Viktor nem csinálta volna ki még idejekorán a parasztvezért amiért egyébként nem lehet eléggé hálálkodni Viktornak. Viktor a magyar társadalom görbe tükre. Az olaszoknak egy kanos maffiózó, nekünk egy álszent, sótlan kis törpe demagóg jutott. Ahogy Bibó írta: a kisállamok nyomorúsága. Folyamatosan teljesedik ránk a turáni-átok."
.jpg)
Utolsó kommentek